5.fejezet

-Minden vámpírnak már születésekor van jövendőbelije!-mondja valaki a hátam mögött. Hátra fordulok és meglátom Misát. Mosolyog rám.
-De ennek mi értelme? Mármint miért nem választhatom ki én, hogy kivel szeretném leélni az életem?-kérdezem kétségbeesetten.
-Ez egy amolyan íratlan törvény a vámpíroknál!-szólalt meg most Lenalee-Minden egyes vámpír mikor megtudja, hogy terhes akkor már elkezd gondolkodni, hogy kihez adhatná hozzá a lányát vagy esetleg kit vehetne el a fia. Körübelül olyan 3 éves korára már minden vámpírnak meg van a jövendőbelie. Akkor már találkoznak a gyerekek és próbálják őket összeszokatni. Álltalában minden vámpír gyerek magántanuló! Szóval a lényeg ebből az egészből, hogy a szülők próbálják elkerülni, hogy a gyermekük ellenkező neműekkel találkozon kivéve persze a neki választottal! Nem akarják, hogy egy ember meg egy vámpír összeházasodjon!-mondta Lenalee gyorsan és magabiztosan mintha az egész szöveget bemagolta volna.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Mert nem akarják, hogy kitudódjon, hogy vámpírok igen is léteznek ráadásul egy ember meg egy vámpír gyermekét valószínűleg a vámpírok megvetnének emberek közt meg nem élhet élete végéig.
-Miért?-kérdezem megint tudatlanul.
-Mert ki tudja milyen károkat tenne az emberekben.-mondja sötéten Misa.
-Ezt hogy érted?-kérdezem félénken.
-Egy vámpírnak a legfinomabb vér az embervér. Ha egy vámpír minden napját emberek között töltené és esetleg történe egy baleset és valaki vérezne akkor nem bírná tűrtőztetni magát! Vagy vegyünk egy egyszerű esetet! Ha egy vámpír az emberek között él és egy ember elvágja az úját akkor a vámpír valószínűleg nem tudná tűrtőztetni magát!-mondja komoran Misa.
-Kivéve, hogy valamelyék ember rendszeresen adna neki vért! Akkor nem lenne kiéhezett és tudna rendesen élni az emberek világában.-mondja Lenalee látva hogy az arcom milyen komor.
-Igen!-mondja Misa és kérdőn Lenaleera néz.-De melyék ember lenne hajlandó arra, hogy ilyen közel engedjen magához egy vámpírt?
-Nem tudom....-mondja Lenalee halkan. Ekkor bejött Layla a szobába.
-Misa segítenél a vacsi elkészítésébe?-kérdezi Layla mosolyogva.
-Persze!-áll fel a megszólított személy és úgy mosolyog mintha az előző komor beszélgetés az elfuserált jövőmről meg se történt volna. Kiment a két mosolygós nőszemély és végleg komor hangulat borult a szobára. Becsukódott az ajtó és azután Lenalee és én komoran halgattunk. Arról sejtés fogalmam sincs mi viselte meg ennyire Lenaleet, de ugyan úgy el van szomorodva mint én. Én csak arra tudtam gondolni, hogy akkor most egy sráchoz kell hozámenem és nincs választási lehetőségem! Ráadásul én belehalok, ha nem mehetek többet a sulimba és magántanulónak kell lennem! Hosszú csend után megszólalt Lenalee.
-Nyugi! Biztos jól ki fogtok jönni Sebastiannal!-mondja szomorúan és leveti magát az ágyra.
-Sebastian a vőlegényem?-kérdezem vissza.
-Igen.....-jön a szomorú válasz. Kicsit elgondolkodtam. Vajon mi baja lehet? Kellett egy kis idő, de végül rájöttem! Lenalee felé hajoltam és megkérdeztem:
-Te bele vagy zúgva Sebastianba?-kérdezem széles mosollyal az arcomon.
-Tudod az egész eddigi életem így töltöttem.....-mondja melankólikusan-.....azt hittem, hogy Sebasitain a férjem lesz és együtt éljük le az életünket.-a plafont bámulja szomorúan. Rájöttem, hogy Lenaleenak is ugyan olyan nehéz ez az egész mint nekem! Eddig el voltam foglalva az önsajnálatommal, de rá kellett jönöm ez az egész senkinek se könnyű! Se Lenaleenak, se nekem, sőt még a szüleinknek is nehéz! Akármilyen jó pasi is Sebasitian én nem vagyok hajlandó hozzá menni mert ahogy elnézem Lenaleeval szerelmesek!
-Ez az!-Lenalee hirtelen felül.-Van egy ötletem!-mondja széles mosollyal az arcán.
-Milyen ötleted?-kérdezem banbán és lassan én is felülök.
-Szökjünk meg!-jön a megdöbbentő válasz.
-Már, hogy szökhetnénk meg?!-kérdezem gúnyosan.-Hol élnénk? Nincs hová megszökni! Ráadásul az előbb mondta Misa, hogy egy vámpír nem élhet emberek között és ha nem tünt volna fel álításaitok szerint én vámpír vagyok!
-Nyugi Saya! Minden kérdésedre megvan az ésszerü válasz!-mondja Lenalee kedvesen!
-Először is lehet, hogy te vámpír vagy, de én meg ember és én szívesen adok a véremből! Másodszor ismerek a családomba egy olyan embert aki szívesen megoldja nekünk a lakás témát!-mondja boldogan.-Szóval elszöksz velem?-kérdezi és felém nyújtja a kezét. Kis ideig habozok, de rájövök, hogy az itteni életet nem bírnám, így hát lassan megfogom Lenalee kezét.
-Innen nincs vissza út!-mondja Lenalee határozottan.
-Igen! Meg fogunk szökni!-nézek komolyan a bajtársamra.

Weblap készítés ingyen