12.fejezet

A reggeli ébredés keservesen nehezen megy. Még Lenalee és Sebastian boldogan mosolyogva várják az iskolát én keserves félmosollyal majszolom a már kihűlt pirítósomat. Igazából valóban nem vagyok éhes. Pedig tegnap dél óta nem ettem. Ezt titkolom is Sebastian előtt mivel valószínűleg nagy perpatvart csapna ha kiderülne, hogy már az első nap megszegtem a szabályait. A tegnap elhunyt fiúról senki se szólt egy szót se. Szerintem Lenalee és Sebastian a suli miatti izgalmuk miatt nem is gondolnak rá, de engem még mindig gyötör legbelül. A kezeim még mindig remegnek ha belegondolok milyen biztosan fogtam a kést. Akárhányszor becsukom a szemem csak a fiú arcát látom.
-Saya mehetünk?-csillog Lenalee szeme.
Csak bólintok és elindulunk.  A Masahini iskola csak pár buszmegállóra van a házikótól ahol lakunk így a gyaloglás mellett döntöttünk. Az egyenruha igazán kényelmetlen. A szoknya kicsit térd feléig ér színe ronda világosbarna vagyis inkább vaj színű. Vagy úgy a kettő között. A felső ing hó fehér és rövid ujjú. Hosszá még a nyakunkba kell kötni egy ugyan olyan ronda színű sálat mint a szoknya. Mivel még csak február van így az idő elégé csípős. Az egyenruha tartozéka még egy vastagabb kis kabátkaszerűség is ami megy a borzalmas szoknyához és a sálhoz. Úgy érzem magam mint egy beöltöztettet bohóc. Vagy aki vétet a divat ellen. Az csak még jobban felhúz, hogy Lenalee dudorászik mellettem. Végül valahogy csak eljutunk az iskoláig.
Mindig is nehezen ment az ismerkedés. Mondhatni egyáltalán nem ment! Félek az új osztálytársaimtól. Mármint olyan értelembe, hogy talán kiközösítenek vagy ha nem engem akkor Lenaleet. Az még rosszabb lenne mivel ő annyira várta az iskolát. Mivel ilyen boldog szinte biztos, hogy pár rosszakaró tanuló kiszemeli és megszívatja, de hát ezért vagyok én itt. Ha valaki bántaná akkor annak az volt az utolsó napja!
Megszólal a csengő irritáló hangja. Összerezzenek és eszembe jutnak a régi uncsi órák. Meg a barátaim az előző sulimból. Igazából soha nem voltam a középpontba vagy ilyenek. Nem én voltam a legszebb és legmenőbb lány akiért minden pasi eped. Nem fordultak meg utánam, de mindenkivel jóba voltam. Nem volt legjobb barátom és ehhez hasonló. Mindenki úgymond a barátom volt. Könnyen össze tudtam barátkozni egy emberrel, de egyszerre egy egész osztállyal! Túl lámpalázas vagyok.
-Szerinted most merre kéne mennünk?-néz körül Lenalee keresve az osztálytermünket.
-Hát...-gondolkozok el és mentőövként megpillantok egy siető tanárt.
Haja korom fekete és a válla közepéig ér. Szeme tele szeretettel, csillogó barna. Az ajkán csillog a szájfény. Bőre barnás, de épp annyira amennyire kell. Kecses magassarkú szandál és hozzá egy szolid sötétkék  ruhát visel. Elég fiatalnak tűnik. Ha tippelnem kéne olyan 20 és 30 között járhat.
-Hát ti? Mit kerestek itt?-kérdezi lágy,kedves hangon. A hangja pont illik a külsejéhez.
-Mi az új diákok vagyunk! Akik a 8.a-ba jelentkeztek.-motyogom lámpalázasan.
-Óhh akkor te vagy Lenalee Yagami.-néz rám.-Te pedig Saya Tao.-mutat Lenaleera.
-Pont fordítva.-vakarja a fejét Lenalee.
-Jól van! Én Harumi Chino vagyok! Az én osztályomba fogtok járni!-kacsint ránk és szívélyesen mosolyog.
-A francba el fogunk késni az óráról!-üt a homlokára és az arcán félelem jelenik meg.
-De hát maga a tanár.-nézek rá kétkedve.
-Ja! Ööö... Igen. Menjünk a terembe.-pirul bele.
Az osztály nem is olyan szörnyű mint azt vártam. Harumi-sensei egy fiú mellé ültetett aki meglehetősen goromba. A haja barna és egy kicsit hosszúra van hagyva. Szeme egészen fekete. De olyannyira, hogy szinte nem is lehet kivenni a pupilláját. Csak egy pillantásra méltatott majd mikor köszöntem neki csak mogorván az ablak felé fordult és vissza se köszönt. Igazán felidegesített. Alig bírtam ki az óra végét. Kicsengetnek és a fiú kisiet a teremből közvetlenül Harumi-sensei után. Útközbe fellök egy lányt. Odasétálok a lányhoz.
-Ez mitől ilyen bunkó?-kérdezem és az ajtó fele mutatok. Amerre az újdonsült padtársam távozott.
-Azt hiszi magáról, hogy mindent megtehet. Ha valaki ellenszegül vele azt megveri. Van még két haverja. Már 16 éves mégis általánosba jár. Szerintem szégyellnie kéne magát a haverjaival együtt és megbújni nem pedig itt játszani a kiskirályokat.-válaszolja dühtől remegve a lány és visszamegy a helyére. Szerencsére két egymást követő óránk lesz ugyan abba a terembe így egyenlőre nem kell vándorolnunk.
A szememmel megkeresem Lenaleet. Három fiú veszi körül és kacérkodik vele. Úgy látszik örül, hogy ennyire népszerű. Most jövök csak rá mennyre kell pisilnem. Nem akarom zavarni Lenaleet így elindulok egyedül. Meg is találom a wc. Mire kiérek a wc-ből becsengetnek és azt se tudom, hogy hl vagyok és merre kéne vissza mennem. Igazán nagy ez az iskola ahhoz képest, hogy csak általános iskolás. Szerencsére a tanári mellett jöttem el így csak remélni tudom, hogy Harumi-sensei még nem ért be az osztályba. Elindulok a tanári folyosóján. Egy résnyire nyitott ajtó mögül hallok egy nyögést. Megállok hallgatózni.
-Elég.-pihegi Harumi-sensei. Nem látom az arcát de biztos vagyok benne, hogy ő az. Kicsit kijjebb nyitom az ajtót.
A szoba közepén egy íróasztal áll. Az íróasztalon ül Harumi-sensei. Előtte áll egy férfi aki erősen maghoz szorítja a nőt közbe pedig a nyakához hajol.
-Gekko-kun elég...-nyögi ki Harumi-sensei és teste elernyed.
Megcsapja az orromat egy bódító illat. Meglátom a nő nyakán egy sebhelyet melyből szivárog a vér. Az egész szobát beteríti az illata. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy a vérről levegyem a tekintettem és a férfire nézek aki az előbb még Harumi-sensei nyakából szívta a vért. De ő nem egy férfi hanem egy fiú! Az a goromba fiú aki a padtársam! Csak, hogy most másképp fest. Szeme vérvörösen fény lik.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

Weboldal készítés ingyen