11.fejezet

Az éjszakát váltja a nappal, a nappalt az éjszaka. Ez a különleges körforgás az emberek körül. Van jó és rossz határok között. De ki mondja meg, hogy hol vannak ezek a határok? Ki szól ha átléped?! Senki. Miért róják fel az embernek, hogy rosszat tett ha azt se tudatják vele, hogy mi a rossz. Mindenki erköcsi határok közé van szorítva és ez feletébb idegesítő. Az emberek értelmetlenek és zavarodottak. Épp úgy mint az a két férfi akik előttünk állnak. Igazából valahogy már nem félek. Tudatosan vagy tudat alatt, de tudom, hogy sokkal erősebb és hatalmasabb vagyok náluk. Ezt én se értem. Hogy lenék én erősebb két jólmegtermett férfi embernél?! Mert azért már egy 17 éves fiú nem épp mondható gyereknek. Vagyis azok akik előttünk állnak kisportóltak és férfiasak.
-Hello kislányok! Úgy hallotuk kicsit rosszalkodtatok!-szakitja meg gondolkozásmenetemet a bicskát tartó fiú.
-Nem szép dolog Sennával ellenszegülni!-konstatálja a másik és csak ekkor döbbenek rá mi folyik itt.
-Nem tudtam, hogy Senna alkalmaz embereket is!-mondom erős hanggal és még én is meglepődök a hangom erejétől.
-Még így is szászor erősebbek vagyunk mint te!-ordítja dühösen a kés tartó fiú.
-Emberi kutyák!-emelem fel a hangomat vészjósló dühvel.
A kés tartó fiú nem bírja türtőztetni magát tovább. Felém lendül a késével előttem pedig az egész jelenet mintha lasitva lenne lejátszva. Olyan mintha egy kisgyerek hadonászna körülöttem.
Kecsesen, de mégis erővel teli mozdulatokkal elkapom a kezét, kirántom kezéből a kés majd egyenesen a szívébe döföm. Összecsuklik és mindent beterít a srác vére. Hirtelen bódulat vesz körül. A másik fiú elszaladt. Senki sincs az utcán.
-Saya.-hallom egyre messzebról Lenalee hangját. Legugolok a fiú élettelen teste melé és ujjaimat a vérbe mártom. A meleg nedű pirosra festi ujjbegyeimet és elvarázsolva figyelem a csörgedező piros folyamot. Az illatát semmihez se tudom hasonlítani, de kétségtelenül a legcsodásabb amit valaha éreztem.  Kezemet a számhoz emelem és lenyalom újamról a vért.
És mintha csak most döbbentem volna rá mit teszek a testem kővé dermed. Legszívesebben odahajolnék a halot fiúhoz és az osszes vérét meginám, de végül a józan ész győz és felállok a srác melől. Lenalee szemébe nézek és azt várnál, hogy félve hátrahőköl, de nem! Szeretettel megölel és pont erre van most szükségem. Egy szerető,kedves barátnőre.
-Jól vagy?-kérdezi kedvesen.
-Azt hiszem!-válaszolom zavartan.
Ezután Lenalee felhívta Sebastiant, hogy segítsen ki minket. Hisz egy hullát csak nem hagyhatunk egy sikátorba. Mi Lenaleeval haza mentünk Sebastian pedig neki fogott a hulla eltakarításának. Utána pedig Lenalee vélemény szerint elindult a másik fiút elhallgatattni.
Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy embert öltem! Nem fér a fejembe, hogy lehetek ekkora szörnyeteg?! Ha ez még nem lenne elég ki akartam szívni az összes vérét mint egy vadállat. Undorodom magamtól!
Kicsit később újra elindultunk vásárolni habár már kedvetlenül, de ruhákra mindenkép szükségünk volt. Többször is házhozszállítást kértünk és végül televásároltuk a szekrényeinket. Talán addig egy időre el is felejtettem mi történt a nap elején. De aztán eljött a komor est.
Az ágyamba forgolódom állmatlanul. Sebastian még nem jött haza és úgyérzem minden az ég adta egy világon az én hibám. Sejtés fogalmam sincs, hogy hogyan, de elnyomott az állom. De álmomba se volt nyugtom! Rémálmok gyötörtek amikben folyt a vér és minduntalan a halot fiú kifejezéstelen arca lebegett előttem.

Weblap készítés ingyen