2.fejezet-Még mindig utállak!

Érzem puha ajkát a számon és egyszerűen lesokkolok. A szívem a torkomban dobog és arcomat megállíthatatlanul elönti a pír. Majd hosszú másodpercek múlva elhajol tőlem és mélyen a szemembe néz.

-Hogy megszeppentél!-mosolyog gúnyosan és végigsimítja az arcomat.

-Te most szórakozol velem?-kérdezem gonosz mosolyát fixírozva.

-Aha-válaszolja nevetve.

Úgy utálom! De nagyon! Hogy mert megcsókolni?! Félrefordítom fejemet és könnyek csorognak végig az arcomon.

-Jól vagy?-hőköl vissza Takao és leszáll rólam.

-Hikaru!-szólít újra én pedig teljes erőmből arcon csapom. Fejét lehajtja és nem mond semmit.

-Utállak! Gyűlöllek! Bár meg se születtél volna! Azt kívánom, hogy üssön el egy autó és soha többet ne kelj fel! Dögölj meg!-adom ki magamból a haragot majd az oldalamra fordulok.

Lehet, hogy egy kicsit durva vagyok, de megérdemli! Hogy lehet olyan bunkó, hogy megcsókol?! Lehet, hogy neki nem számít egy csók, de én szeretnék olyannal csókolózni akit szeretek. Most túl messzire ment!

Magam se tudom, hogy végül, hogy csillapodtam le, de valahogy csak elaludtam.

-Hikaru.-rázogatja valaki a vállam.

Kinyitom a szemem és Takao méregzöld szemével találom magam szemben. Kicsit hátrahőkölök és szemlátomást ennek ő önelégülten örül.

-Az ősök bementek a városba és mivel te húztad a lóbőrt nekem is itt kellett veled maradnom!-húzza el a száját.

-Ideje felkelned! Elmegyünk síelni, hogy egy jót röhögjek a bénázásodon.-jelenti ki és kibaktat a szobából.

Úgy tűnik még hozzám szól a tegnapi után de egy kicsit azért lelki ismeretfurdalásom van. Így hát vissza se szólok csak a kedvére teszek és felöltözök majd elindulok vele síelni.

Miután harmincadjára taknyolok el már én is nevetek a bénaságomon és meglepetten néz rám Takao hogy nem szólok vissza vagy valami csak fennhangon nevetek. Kinyújtom rá a nyelvem majd próbálok felállni, de eltaknyolok.

-Segítenél?-kérdezem sok sikertelen felállás után. Odanyújtja kezét és ahelyett, hogy felsegíteni őt is a hóba rántom. De nem véletlenül hanem szánt szándékkal.

-Jól megy a ruhádhoz a hó!-gúnyolódok vele és nem szól vissza csak nézi ahogy nevetek.

-Mi az?-kérdezem zavartan.

-Tegnap mi volt a bajod?-válaszol a kérdésre kérdéssel.

Eszembe jut a tegnapi beszólása. Aztán pedig a csók.

-Semmi!-rázom meg a fejem.

-De úgy látszik a csók után jobb kedved lett.-gúnyolódik.

-Barom!-ordítom és felkapok egy kis havat amit az arcába dobok.

-Mondtam én, hogy belém vagy zúgva!-konstatálta önelégülten.

-Álmodj királylány!-üvöltöm, hogy elnyomjam idegesítő hangját és újabb hóadagot pöckölök az arcába. Hangosan elkezd hahotázni ami csak még jobban felidegesít. Feltápászkodok és megpróbálok minél messzebb siklani. Pár tized másodpercig úgy gondolom belejöttem, de aztán felbukok egy kiálló gyökérben és hatalmas puffanással a földre vetődök. Takaoból kitör a nevetőgörcs. Én pedig a könnyeimmel küszködöm. A lábam a testem alá gyűrődött és égető fájdalom hasít bele. Nagy nehezen kicibálom a testem alól, de hatalmas fájdalommal jár így könnycseppek szöknek a szemembe.

-Hé jól vagy?-pattan fel a földről Takao és gyorsan odasiklik hozzám. Nem válaszolok csak magam elé meredek és sírok. A fájdalomtól már a hányinger is rám tör.

-Fáj valami?-kérdezi kétségbeesetten.

Továbbra se válaszolok csak próbálok felállni, de a lábam összecsuklik és a fájdalom elviselhetetlené válik. Takao ledobja lábáról a síléceket és az én cipőmről is leszereli majd egyik kezét a derekamra fonja a másikkal pedig a lábaimat tartja és felemel. Én csak tehetetlenül hagyom, hogy a ház felé vigyen és már csak a helyzet miatt is újabb könnycseppek szöknek a szemembe. Miért kell mindig neki kisegítenie? Ez már a második alkalom, hogy így a karjaiban visz... De miért pont ő?!

Beérünk a házba és a nappaliba gyengéden letesz a kanapéra. Majd odasiet az egyik szekrényhez és elsősegélyládát vesz elő a legalsó fiókból.

-Melyik lábad fáj?-kérdezi és gyengéden leveszi mindkét cipőmet. Látja, hogy mikor a bal lábamat szabadítja ki a cipőből megremegek és újabb könnyek szöknek a szemembe.

-Ez?-kérdezi én pedig csak bólintok. Gyengéden lehúzza a vastag zoknimat és feljebb tolja a gatyámat.

-Hát ez jó bepirosodott...-ujjaival gyengéden végigsimítja a bokámat.

Olyan gyengéd velem, hogy el se hiszem, hogy ez ugyan az a szemét Takao aki pár perce még röhögött rajtam. Méregzöld szeme most mintha aggodalommal lenne teli gúny helyett. Úgy tetszik mintha az arca is sápadtabb lenne. Fáslit vesz elő és erősen rögzíti a lábamat én pedig kissé jajveszékelek.

-Bocsi! Mindjárt kész és jobb lesz!-mentegetőzik rémülten és a kezei remegnek.

Nem emlékszem, hogy Takao valaha valamiért is bocsánatot kért volna és ez rendkívül meglepő! Ráadásul az az aggodalom ami eltorzítja az arcát azt jelzi, hogy mégse lehet olyan szörnyű ember.

-Kész!-jelenti ki.

-Köszönöm!-mosolygok rá a könnyfátyol alól és felhúzom a lábam, majd gyengéden elkezdem masszírozni.

Érdekesen néz rám. Ezt nem is igazán lehet megfogalmazni. Olyan kedvesen és vágyakozva nézés. Teljesen belepirulok.

-Mi az?-kérdezem zavartan.

-Semmi!-motyogja idegesen és elfordul. Elpakolja az elsősegélyládát és kisiet a konyhába majd egy pohár hideg vizet nyújt át nekem. Óvatosan kortyolgatom közben azon csodálkozom, hogy a lábam már tényleg nem fáj annyira. Takao leül mellém.

-Jól van már a lábad?-simítja végig a kötés alatt lévő bokám.

-Igen...-letörlöm a könnyeimet. Tovább simogatja a lábam én pedig csak figyelem a kezét. De a kezei gyengédek.

-Jobb egy kicsit?-néz rám aggódva.

-Ühm!-bólintok és a kezét fixírozom.

Nem akarok a szemébe nézni mert akkor félő, hogy a fejem paprikavörös lesz. Így csak a kezét figyelem. Látom ahogy kidudorodnak az erek a kezén. Nem is gondolkodom csak ujjaimmal megérintem a kézfejét és abbamarad a varázs. Már nem simogatja a lábfejem.

-Mi a baj? Ne csináljam? Fáj?-zúdítja rám kérdéseit.

-Nem! Én csak...-elkapom kezem és kerülöm a tekintetét.

Pár másodperc múlva érzem a kezét a derekamon és magához ölel.

-Sajnálom! Ez az én hibám! Nem kellett volna rád erőltetnem ezt a síelést...-súgja a fülembe.

-Nem...-kezdenék bele, de elhajol tőlem és egy puszit nyom az arcomra.

-Bocsi...-motyogja újból.

-Látom jól összebarátkoztatok!-hideg zuhanyként ér anyám hangja. Hátrafordulok és az ajtóban áll Genji-sama,apa és anya. Apám és Genji-sama egy fenyőfát cipelnek közös erővel.

-Nem mi!-kezdenék bele és felpattanok, de a lábamba elviselhetetlen fájdalom hasít és összecsuklok.

-Hé!-Takao szabályosan rám ordít és elkap még mielőtt a földre zuhannék.

-Ne pattogj ha alig tudsz mozogni!-segít visszaülni a kanapéra majd apám és Genji-sama segítségére indul. Anyám mosolyogva ül le mellém még a férfiak azon ténykednek, hogy elhelyezzék a fát.

-Nah mi volt köztetek? Mi történt?-kérdezi csillogó szemekkel.

-Csak elestem miközben síeltünk és bekötötte a lábam.-mormogom.

-És mi történt este? Remélem azért nem használtátok azt.-mondja nyomatékosan.

-ANYA?!-ordítom rá.

-Mi az? Az anyád vagyok! Jogom van tudni!-vágja rá.

-Nem történt semmi!-zárom le a témát kicsit halkabban mert már minket figyelnek a fiúk is. Aztán megkértem anyámat, hogy segítsen felmenni a lépcsőn a szobáig, hogy lefeküdhessek.

Később arra kelek, hogy valaki motoszkál körülöttem. Lassan kinyitom a szememet és arra fordulok amerről a hangot hallom. Takao az.

-Szia! Jól vagy? Felébresztettelek?-kérdezi.

-Nem...-motyogom és nagyot ásítok.-Hány óra?

-8.-jön a válasz.

-Húú akkor jó sokat aludtam!-kapom fel a fejem.

-Hát igen. Már csak az a kérdés, hogy fogsz így este aludni...-mosolyog rám.

-Már túl vagytok a vacsorán?-kérdezem korgó gyomorral.

-Aha. De hoztam fel neked.-mutat az éjjeli asztalomra és tényleg ott van egy tálca amint van egy tányér leves mellette a másik tálon sült krumpli és rántott hús és még gőzölgött egy kis tea is a tálcán.

-Köszi!-mondom örömmel.

-Én is felhoztam a kajám, hogy ne legyél egyedül!-mosolyog rám és leül az ágyba mellém majd az ő éjjeliszekrényéről is levesz egy tálcát aminek körülbelül ugyan az a tartalma csak tea helyet egy pohár víz társul. Csöndben elkezdünk enni.

-Feldíszítettétek a fát?-töröm meg a csendet.

Takao bólint.

-Értem...-mormogom. Szeretem a karácsonyba, hogy a család összegyűl és együtt díszítjük fel a fát, de úgy látszik most ez is elmarad...

-Holnap akarnak tartani egy karácsonyi fogadást az ősök.-motyogja evés közbe.

-Óóó ne...-húzom el a számat.

-Ma meg még ajándékosztás lesz.-konstatálja Takao.

-Nincs kedvem lemenni. Nem mondanád azt, hogy alszom?-nézek rá kérlelő szemekkel.

Rábólint és folytatja az evést. Majd mikor befejezzük lemegy a nappaliba az ajándékokért és leviszi a tálcákat. Majd hosszas várakozás után újból nyílik az ajtó és ő jön fel. Az ajándékokat cipeli.

-Kinyithatod a szemed a szülök már lefeküdtek.-szólít meg és én azonnal a másik oldalamra fekszem.

-Milyen ajándékokat kaptam?-gyermeki fény csillan szemeimben.

-Ezt az anyukádéktól kaptad.-tol oda egy macis csomagolópapírba becsomagolt dobozt.

Feltépem a csomagolást és egy gyönyörű fehér csipkés ruha van benne mellé pedig egy fehér magassarkú cipő.

-Áhh gondolom a fogadásra...-húzom el a számat. Valami belsőségesebb ajándékra számítottam volna...

-Ezt az apámtól kaptad.-egy újabb csomag kerül elő amint remény telten vizslatok, de mikor kinyitom nagy meglepetésemre egy fehér és puha macival találom magam szembe.

-Ööö...-sokkos állapotba kerülök és meglátok a maci mellett egy levelet.

-Nem tudom mit kéne adnom egy kis hölgynek, de remélem örülni fogsz neki.-olvasom fel hangosan a levelet és Takao közben nevet.

-Hát igen a fater nem a legjobb az ajándékozásba.-rázza a fejét majd még egy dobozkát átnyújt ami jóval kisebb mint a többi. Sejtésem szerint ékszer lehet benne. Egy nyaklánc esetleg karkötő.

-Ezt pedig tőlem kapod.-mondja mosolyogva.

Meglepetten meredek rá és még a lélegzetem is elakad. Felnyitom a dobozkát és nyaklánc helyett egy levelet pillantok meg.

-Hülye liba! Azt hitted ajándékot kapsz tőlem?! És milyen arcot vágtál! XD-olvasom a levelet és elönt a düh Takao pedig hangosan elkezd hahotázni.

-Barom!-mormogom.

Azt hinné az ember megjavult, de épp akkor döfi hátba... Úgy utálom!

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-12-26 15:58:20
  Hát igen... De ha ékszert kapott volna nem lett volna vicces! xD Köszi! ^^
• Ang^___^
  2010-12-26 11:36:36
  non jó lett!^^
• koltai7
  2010-12-26 10:33:06
  Hupsz! elírtam a nevemet XD!
• kolati7
  2010-12-26 10:32:26
  Nagyon-nagyon jó lett, azt hittem h tényleg valami ékszert fog kapni, de nem! XD Nagyon kíváncsi vok h mi fog most történni, csin meg hamar a folytit!!!
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-12-26 09:15:48
  Nagyon köszi Mindenkinek!!!!! :]
• Midori
  2010-12-26 08:46:05
  Csatlakozom az előttem szólókhoz:P
• Hana-chan
  2010-12-26 08:41:06
  Lehet h ez lett a kedvencem? Imádáoooooooooom *-* ^.^
• IzzÉ ^^
  2010-12-25 23:59:19
  Bocsíí elírtam :$ szval folytíít :D
• IzzÉ ^^
  2010-12-25 23:09:45
  imádom ^^ golytíít, mert jó lett!!
• Lola
  2010-12-25 19:37:11
  juuuj de jóóó*-* siess a folytival*-* (:
• xénia
  2010-12-25 19:10:47
  nagyon JÓ lett!!!! Folytasd lécci minél hamarabb!!!!!!!!!4
• Reira (zadorijudit@citromail.hu)
  2010-12-25 18:41:27
  Nagyon jó...:) Gyorsan folytasd légyszi...:)<3

Weboldal készítés ingyen