1.fejezet-A legeslegszerencsétlenebb karácsony

Ti jártatok már úgy, hogy a szüleitek rátok kényszerítettek valamit? Persze, hogy igen... Hisz minden szülő ilyen! Csak a saját igazát bizonygatja közben pedig nem is gondolja át milyen lehet az a gyerekének. Sajnos az én apám pont ilyen! Anyám pedig meg se próbál megvédeni csak szomorkásan rázza a fejét.

-A karácsonyunkat a Genji családdal töltjük és kész!-zárja le a vitát apám és felveszi akta táskáját majd puszit nyom anyám arcára és kisiet a házból.

Apám üzlettársát és fiát értette a Genji családon. A mi családunk neve Chiba az övéké pedig Genji és mindkét család előkelő származású. Ki gondolná, hogy a huszonegyedik századba még vannak arisztokrata családok. De sajnos vannak! És ha ez még nem lenne elég apám konzervatív így kijelentette, hogy ő azt szeretné ha a Genji családba házasodnék méghozzá Takaohoz a világ legidegesítőbb emberéhez. Még csak 16 éves. Nah jó én beszélek a röpke 15 évemmel, de akkor is. Nála idegesítőbb,irritálóbb és szőrszálhasogatóbb embert még nem láttam. Mindenbe beleköt! Mindig ugrat! Na és ha ez nem lenne elég el kell viselnem a jelenlétét mivel a szomszédunk. Ja és kifelejtettem, hogy apám most jelentette ki, hogy a téli szünetemből egy egész hetet vele és az apjával kell töltenem. Ez lesz életem legrosszabb karácsonya!

Dél körül indultunk a nyaralóba. Addigra mindent bepakoltunk és a kocsink készen állt csak, hogy a sok cuccal tele a kocsink hátsó ülése is. Anyám mindent bepakolt. Piperecuccot, egy évre való ruhát és az egész cipős szekrényét.

-Hikaru úgy látom a szüleid jól felpakoltak. Nincs kedved velünk utazni?-kérdezi kedvesen Takao apja és mellette áll Takao is. Méreg zöld szemében gonoszság csillan és szája önelégült félmosolyra húzódik. Ahogy az enyhe téli szél a barna haját fúja olyan mintha ő lenne az ördög fia Lucifer és bármely percbe számítok rá, hogy lekaszabol egy baltával. Még most úgy gondoljátok túlzásokba esek, de higgyétek el erről szó sincs! Ordítanám, hogy nem nincs kedvem. Inkább szaladok a kocsi után minthogy azzal az idiótával utazzak egy kocsiba, de a férfi olyan kedvesen mosolyog rám, hogy nem tudok mit tenni.

-Rendben.-húzom el kelletlenül a számat.

Takao apja megfordul és beszáll a kocsiba. Én pedig még háttal áll nekem felveszem legrémisztőbb arcomat és Takaora meredek. Fekete hátközépig érő hajamat agresszívan cibálja a szél. Mélykék szemeimben gyűlölet tükröződik és mutatóujjamat végighúzom a torkom előtt mire Takaoból kitör a nevetés.

-Miattad kell elmennem úgyhogy véged!-mormogom oda neki mikor elhaladok mellette.

-Szerinted én élvezem a társaságod?-húzza fel a szemöldökét.

Beszállunk a kocsiba és ahogy felbődül a motor félő, hogy felrobbanok az idegességtől.

-Apa útközbe lecserélhetnénk Hikarut egy napbarnított csajra akinek még mellei is vannak. Biztos a szülei is jobban örülnének.-kezd bele Takao.

-Nah, de...-korholná le, de én gyorsabb vagyok.

-Igenis vannak melleim!-ordítom rá és kezemet a mellkasomra teszem. Igaz nem dinnye méretűek, de én elégedett vagyok a külsőmmel. Mutatóujjával megböki a mellem.

-Ugyan ezek csak kis párnák amivel kitömöd...-konstatálja.

Felemelem kezem és teljes erőmből megütöm. Takao apja csak nevet.

Az út hátralévő részében próbáltuk levegőnek venni egymást. Én alvást tetettem ő pedig a kinti tájat szemlélte. Annyira jól tettetem az alvást, hogy végül elbóbiskoltam és Takao karjaiban ébredtem fel.

-Hova a francba viszel?-kezdek el kapálózni és azonnal magamhoz térek.

-Ne kapálózz mert elejtelek.-nyögi és próbál megtartani.

Abbahagyom a kapálózást félve a leeséstől Takao szemébe nézek. Ő pedig viszonozza. Nem is néz ki rosszul! Egy suliba járunk és minden csaj rajong érte. Igazából megértem őket. Mikor a méreg zöld szemébe nézel olyan mintha átlátna rajtad. Mintha tudná minden gondolatod. Habár ő nem igazán törődik a lányokkal. Igazából úgy hallottam nem is volt még soha igazi kapcsolata. Csak játszadozik a lányokkal.

-Mi van belém zúgtál?-mosolyog rám kacérkodva és a fejem teljesen elvörösödik.

-Menj a francba! Engedj el! Most azonnal!-ordítom ahogy a torkomon kifér ő pedig ellenged ami következtében a földre huppanok.

-Te hülye vagy?! Bocs ez kijelentés nem kérdés!-dörzsölgetem fenekem azt a részét amelyre ráestem. Ő pedig csak mosolyogva néz le rám. És pont ezt utálom! Egyfolytában csak mosolyog! Nah majd én letörlöm a képéről azt az önelégült mosolyt! Hatalmasat rúgok a sípcsontjába amitől egy kicsit megrogyik és lehervad arcáról a mosoly.

-Hülye liba!-mormogja és elkezdi dörzsölgetni a lábát.

-Szemet szemért!-ordítom diadalittasan.

Így belegondolva elég hülyén nézhettünk ki kívülről amint én a fenekem dörzsölgetem ő pedig a bokályát masszírozza, de jól érzem magam. Talán ezt hívják édes bosszúnak...

-Gyerekek ti meg mit csináltok?-jön fel a lépcsőn anyám a hangoskodásra. Csak most eszmélek fel, hogy még azt se tudom, hol vagyok. De amint meglátom a giccses festményeket a falon,a törékeny és drága vázákat a folyosó mentén lévő asztalokon elvétve és a drága szépen kifaragott ajtókat a folyosó oldalán rádöbbenek, hogy ez nem lehet más csak Genjiék nyaralója. Ez még talán különb és drágább hely mint ahol laknak.

-Már megnéztétek a szobátokat?-kérdezi anyám én pedig kikerekedett szemekkel nézek rá.

-SZOBÁNKAT?!-ordítom kikelve magamból.

-Még nem mondtad el neki?-néz Takaora anyám ő pedig csak rázza a fejét.

-Ma estére nem tudunk minden szobát rendesen felfűteni úgyhogy közös szobánk lesz egy ideig.-vakarja a fejét és mintha némi zavart fedeznék fel az arcán.

-Ohh úgy látom jól alakulnak köztetek a dolgok!-mosolyog anyám majd szigorúan Takaora néz.-De még nem feküdhetsz le a lányommal!-mondja ellenvetést nem tűrve.

-Higgye el ő lenne az utolsó akivel lefeküdnék!-válaszolta határozottan.

Dühösen felpattanok és otthagyom őket. Elegem van! Annyira ronda lennék, hogy még egy olyan baromnak se kellek mint Takao? Tényleg kicsik a melleim? Takao egy tapintatlan paraszt! Találtam magamnak egy eldugott szobát ami habár kissé hűvös volt, de ki tudtam magam sírni.

-Hahó Hikaru!-nyit be apám a szobába.

-Áhh végre megvagy! Már téged kereslek egy fél órája! Mindenki rád vár a vacsoránál.-mondja mosolyogva, de olyan örömmel mintha ennek nekem is kéne örülnöm.

-Oké!-mormogom és kimegyek a szoba sötétjéből.

-Valami baj van?-kérdezi. Nem akarom elrontani az örömét és újra veszekedést szítani ezzel az utazással kapcsolatba főleg, hogy immáron nem a saját házunkba vagyunk hanem valaki kedvesen vendégül lát így csak tagadóan megrázom a fejemet jelezve, hogy minden rendbe van és megtoldom egy őszinte félmosollyal.

Lesétálunk a lépcsőn az ebédlőbe és egy nagy asztal mellett ülnek mind a hárman.

-Bocsánat a várakozásért!-nézek Genji-samara (Takao apjára) mivel ő a házigazda.

Leülünk vacsorázni és a felnőttek elbeszélgetnek az asztal végében mi pedig két-három székkel arrébb egymás mellett ülünk csendben. Sült csirke mellé pedig köretnek rizs és némi zöldség a felhozatal. Kedvetlenül pöckölök egy borsót ide-oda a tányéromba.

-Nem szereted?-kérdezi Takao és a hangja némileg kedves ránézek és arcán se gúnyos mosoly se önelégül arckifejezés.

-Hm?-nézek rá meglepetten.

-Nem szereted?-bök a tányéromra.

-Jah! De...-mormogom és a tányéromra meredek.

Tovább pöckölgetem szótlanul a borsót és a vacsora folyamán szinte semmit se eszek. Habár ez a kissé becsípet szülőknek fel se tűnik. Úgy látszik 3 üveg bor után az ember azt se tudja, hogy merre a fel és le. De valamilyen csoda folytán csak felbotorkáltak a lépcsőn a szobáikba. Majd mi is bevonultunk.

-Mész előbb fürdeni vagy menjek?-néz rám Takao.

Megrántom a vállam. Erre ő bemegy a fürdőszobába. Úgy szándékozom, hogy nem veszekszek többet Takaoval és nem is szólok hozzá ha nem muszáj. Azt mondják csak azzal lehet veszekedni aki akarja és én nem akarom. Letérdelek a bőröndömhöz és előhalászom hálóingemet majd leülök a francia ágy végébe. Próbálom visszafogni magam és nem kiakadni azon, hogy csak egy rohad franciaágy van az egész szobába szóval együtt kell aludnom Takaoval. Figyelemelterelésképp körbenézek a helyiségbe. Nincs túl sok minden a szobába. Két nagy kétajtós szekrény. A franciaágy és a franciaágy mellett két oldalt egy-egy éjjeliszekrény. Az egyik éjjeli szekrényen meglátok egy borítékot. Elkezdem olvasni a levelet. Minden bizonnyal anyám írhatta.

-Tudod szerintem még nem vagy felkészülve rá... De fő az óvatosság!-ennyi van írva a kis cetlire és tovább kotorászok a borítékba. Találok három tasakot amibe óvszer van. Elönt a düh, de még mindig próbálom visszafogni magam. Milyen anya az olyan aki óvszert ad a lánya kezébe?! Ahelyett, hogy megakadályozta volna, hogy Takaoval kelljen aludnom! Kinyílik a fürdőszoba ajtaja én pedig kapkodva visszatuszkolom a borítékba tartalmát.

-Hát az meg mi?-kérdezi és azonnal kiszúrja a kezembe a kis tasakot.

-Semmi!-vágom rá és elrejtem az éjjeli asztalom fiókjába.

Majd bemegyek a fürdőszobába és letusolok. Közben pedig azon kattog az agyam, hogy hogy lehet ilyen az anyám. Majd kilépek a fürdőszobába és szó nélkül befekszem az ágyba. Takaora se nézek. Egy kis idő múlva ő is befekszik az ágyba és leoltja a lámpát.

-Fent vagy?-hallom fojtott hangját.

Jobb ha nem válaszolok! Akkor legalább azt hiszi, hogy alszom és nem szól többet hozzám.

-Tudom, hogy fent vagy!-hangjában némi gúny csillan, de még mindig nem fedem fel magam.

-Hát akkor...-morogja és érzem, hogy mozgolódni kezd az ágyban majd egy kéz rákulcsolódik a csuklómra és a hátamra fordít. Még mindig kitartóan szimlelem az alvást hátha békén hagy. Majd érzek egy kezet a combomon amint felfele halad egészem a fenekemig és már nem tudom türtőztetni magam. Kinyitom a szemem és kezeit lesöpröm magamról. Kipirultan fordulok felé, hogy leszidjam.

-Mi a francot csinálsz?-kérdezem fojtott hangon és dühödten.

-Tudtam, hogy fent vagy!-önelégülten belemosolyog az arcomba.

-Ha átjössz a térfelemre véged!-nézek rá szúrósan s elfordulok a másik irányba.

-Óóó... Igazán?-hallom gúnyos hangját és érzem lábát amit a lábamhoz ér.

-Azt mondtam hagyj békén!-fordulok vissza és megütném, de lefogja a kezemet.

-Ugyan!-mosolyog rám és mindkét kezemet a párnához szorítja majd a csípőmre ül, hogy ne tudjak kapálózni.

-Nah most mi lesz?-kérdezi önelégülten. Próbálok kiszabadulni, de a szorítása túl erős.

-Utállak!-nézek rá szúrósan.

-Én meg szeretlek!-mosolyog kacérkodva és nagyot dobban a szívem. Közel hajol a számhoz és megcsókol.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Ang^___^
  2010-12-26 11:30:41
  nagyon jó lett!*-*
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-12-26 09:29:26
  Köszi! ^^
• xénia
  2010-12-25 16:47:35
  imádlak nagyon jó lett!! Folytasd!!
• Kimiko /Szerkesztő/
  2010-12-25 16:06:02
  Most van egy fél órácskám úgyhogy lehet befejezem a 2.fejezetet. :) Köszi Mindenkinek! :D
• Hana-chan
  2010-12-25 12:29:09
  wááááá*-* naon jó lett *-* miért hagytad abba? :´( gyosan folyti gyorsan ^.^ (rem attólvan időd h kari van)
• kolati7
  2010-12-25 11:52:17
  ÁÁÁÁ... megint pont ilyen helyen hagyod abba, áááá! XD Csin meg hamar a foytit mert nagyon kíváncsi vok rá!!!
• Lola
  2010-12-25 10:08:51
  juuuuuuj de jóóóó^^ folytiit hamar(:
• IzzÉ ^^
  2010-12-24 22:01:45
  Egyet értek az előttem szólóval :) nagyon jóó (folytit ^^)
• Midori
  2010-12-24 20:19:49
  De jóóóóóóóóóó*-* Gyorsan folytasd!!! (Ha van időd-_-)

Weboldal készítés ingyen