9.fejezet

A szívem hatalmasakat dobban. Kiváncsi vagyok, hogy Sasuke, hogy csókol. Igazából most azt kívánom bárcsak megcsókolna! Naruto már valószínűleg úgyis azt a szukát szereti! Ráadásul Sasuke ebben a pillanatba tényleg ellenállhatatlan. Igazából nem is lenne rá szükség, hogy lefogja a kezem ígyis úgyis így maradnék.
-Nem is ellenkezel?-néz rám gúnyosan.-Azt hittam Narutot szereted.
-Már úgyis mindegy ő Hanabival van!-mondom unottan és ezt a témát hanyagolnám. Örömmel várok a fekete hercegem csókjára. De arra várhatok ugyan! Sasuke leszáll rólam és nagy bánatomra elengedi a kezemet.
-Szóval ha elérhetetlen a szőke herceg jó a selejt is?!-mondja halkan, de annál vészjóslóbban.
-Nem! Én nem ezt mondtam csak...-nem tudok mit mondani. Valójában teljesen igaza van Sasukénak.
-Sajnálom! Nem úgy értettem.-hajtom le fejem bűnbánóan.
-Áhh úgyse jelent semmit. Mi csak barátok vagyunk nem?-néz rám mosolyogva és felsegít, de a mosolyába van valami keserűség.
-Ha igazán szereted Narutot akkor harcol érte!-mondja határozottan majd elsétál a tábor fele.
Ezután nem láttam. Valószínűleg elment aludni. És cseszem meg igaza van! Harcolni fogok Narutoért! Viszonylag hamar eltelt az örködésem ideje. Elindulunk Hanabi faluja felé és ma délre oda is fogunk érni. Hihetetlenül fájdalmas látnom Narutot és Hanabi ugyan olyan vele mint az út kezdetekor. Nem változott semmi! Észre se lehet rajtuk venni, hogy csókolóztak. Sasukén viszont látszik, hogy valami bántja. Lehet, hogy még mindig haragszik a tegnap este miatt.
-Nemsoká otthon vagyok végre!-mondja örömmel Hanabi.
Én legszívesebben teljes erőmből lefejelném azt a szukát! Vicsorgatom a fogamat. Nyújtózkodik meg ilyenek, de csak azért, hogy kelese magát Naruto előtt és, hogy mutogasa a nagy melleit. Vissza kell magam fognom, hogy hozzá ne hajítsak egy kunait. Fél óra gyötrelem után végre megérkezünk! Gyönyörű az a falu ahol Hanabi felnőtt el sem hiszem, hogy lehetet belőle ilyen szőrnyeteg! A falut a egyik oldalról egy kisebb hegy a másikról pedig egy folyó határolja. Hatalmas virágos rétek és gyönyörű zöld lombú erdők vannak még a falucska szomszédságában. Hihetetlenül gyönyörű! Észreveszem, hogy Sasuke figyel és rá nézek.
-Chh!-mondja majd elfordítja a fejét.
Szörnyen érzem magam. Egyébként se nagyon tudom valami jól viselni ha a barátaim haragszanak rám, de ez mos különösen rosszűl esik. Amint kettesbe lehetek Sasukéval újra bocsánatot kérek! 10 perc múlva meg is adatott a pillanat. Elindultunk ebédelni, de én előtte kihívtam Sasukét a kertbe.
-Sasuke sajnálom! Tényleg nagyon! Csak lécci ne legyél velem ilyen!-nézek rá könnyeimmel küszködve, de ő egy pillantásra se méltata.
-Miért nem nézel a szemebe?!-kérdezem mostmár egy kicsit dühösen és elé állok.
-Csak egyetlen egyszer!-motyogja majd közel hajol hozzám. A szánk pár miliméterre az egymástól.

Weboldal készítés ingyen