8.fejezet

Még az előbb a sátor falát bámultam most meg már hallom, hogy valaki suttog.
-Felkelted Sakurát? Most ő jön az örködésben.-hallom Sai folytott hangját.
-Nem! Megyek én!-válaszolja suttogva Sasuke.
-De előttem is te voltál. Így alig fogsz aludni.-ellenkezik Sai.
-Jól van ez így!-hallom a sátor cibzárának a hangját és hirtelen csend lett.
Az oldalamról a hátamra fordulok. Próbálom felfogni az előbb elhangzott szavak jelentését. Mikor már elég érősnek érzem magam felülök. Halkan kimegyek a sátorból. Sasuke nekem háttal ül egy farönkön az erdőt figyelve.
-Szia!-motyog két ásitás között.
-Szia!-mosolyog rám.
-Hány óra?
-5. Menj vissza nyugodtan aludni majd én maradok.-válaszolja kedvesen és visszafordul az erdő felé.
-Nem kell! Majd én maradok!-mondom hirtelen és leülök mellé.
-Úgyse tudok aludni!-sóhajt nagyot.-Elmegyünk sétálni?
-De... Ki fog örködni.-értetlenkedek
-Ugyan! Nem lesz itt semmi!-megragadja a kezem és felránt.
Elindul az erdő felé. Magával húz engem is. Annyira kellemes meleg a keze. Hirtelen bevillan egy kép. Naruto mosolygós arca miközben szőke fürtjei a szemébe lógnak. Bárcsak Naruto fogná így a kezem! Nem! Nem érdekkel tovább. El fogom felejteni Narutot!
-Narutóra gonodolsz igaz?-zökent ki a gondolkozásból Sasuke gúnyos kérdése.
-Én... Igen.-motyogom megadóan és lehajtom a fejem.
-Nah meg is érkeztünk!-mondja keserű hangon.
Egy gyönyörű tisztás terül el előttünk. Különböző mezei virágokkal tarkitva. Makulátlan és szűz virágtakaró. Apró zöld világító bogarak szálnak ide-oda. De százával! Bevilágítják az sötét éjszakát. Gyönyörű ez a csöppnyi rét.
-Szentjános bogarak!-mondja mosolyogva Sasuke mikor egy világitó bogár a kezemre száll és elkezdem tanulmányozni.
Ránézek és visszamosolygok rá. Letép egy rózsaszín virágot és a hajamba tűzi.
-Illik hozzád!-rámkacsint majd ahogy rámosolygok gyorsan elkapja a tekintetét.
Nem is tudtam, hogy Sasukénak van ijen oldala is... Hogy ilyen romantikus is tud lenni. Várjunk csak! Lehet, hogy tetszem neki?! Nem. Nem!
-Tetszik?-kérdezi arcomat figyelve.
-Igen!-bólintok boldogan.
Még egy kicsit elidőztünk a gyönyörű rétet csodálva.
-Nem kéne már visszamennünk?-kérdezem Sasukét.
-De.-mondja kurtán majd visszaindul.
Közetem. Az erdő mintha most sötétebb lenne mint oda úton. Megbotlok egy kiáló gyökérbe és pont Sasukéra esek. Felém fordul és még éppen elkap, de ő is megbotlik és hátra esik. Így hát úgy érünk földet, hogy az én két kezem az ő feje mellett van a lábaim pedig a csípőjénél. Ő pedig alattam fekszik.
-Jaj bocsi! Jól vagy?-kérdezem kétségbeesetten és kezemet elveszem fejétől térdre állok. Próbálok felállni, de megragadja a kezemet és a földre ránt. Leszorítja mindkét kezemet és felém térdepel.
-Hova? Hova?-néz rám perverz mosollyal és mintha a sötét erdő elnyelte volna a romantikus Sasukét.

Weblap készítés ingyen