7.fejezet

Ez az érzés... Mintha a földdel lennék egyenlő. Rohadt rossz érzés. Legszívesebben odarohanék hozzájuk és az a hülye ribancot leszedném Narutoról, de... De nem tudok mozogni. Egy kéz fonódik a szemem elé és minden elsötétül. A kezemre fonodík egy gyengéd de erős kar és visszaránt a sátorba közbe továbra is a szememnél tartja a kezét. Hallom a sátor cipzárját és a meleg kéz eltünik a szemem elől. Sasuke ül mellettem csendesen. Engem figyel én pedig a sátor tetejét kémlelem. Úgy érzem ez a mély szúr fájdalom örökre a mellkasomba marad. Becsukom a szemem, de csak Hanabi és Naruto egymáshoz simuló testét látom. Félek becsukni a szemem. Nem akartam ezt látni! A torkomat folytogatja a sírás. Miért pont én?! Nem akarom tovább ezt az egészet! Bárcsak soha nem találkoztam volna Narutoval!
-Jól vagy?-suttogja kedvesen Sasuke és közelebb húzodik hozzám.
Letörli az arcomról a könnycseppeket és csak ekkor veszem észre, hogy sírok.
-É... Én...-nem tudok beszélni.
Egyszerűen nem tudom mit mondhatnék. Nem akartam, hogy Sasuke lássa, hogy sírok, de nincs visszaút. Felülök és halkan zokogok. Habár Naruto és köztem soha nem történt semmi mégis úgy érzem mintha megcsalt volna. Elárult! De ez valójában nem igaz. Azzal csókolózik akivel akar... Végülis én nem vagyok a barátnője vagy ilyesmi, hogy megtiltsam neki.
-Nyugalom!-mosolyod rám és fekete szemei barátságosan az én bánatos zöld szemeimbe mélyednek. A kezét a fejemre teszi és ez hihetetlenül megnyugtató érzés. Mintha neontottek volna valami meleg folyadékkal. A fejem tetejétől végig a talpamig elömtött a forróság. De nem kellemetlen érzés. Sőt! Megnyugtató és hihetetlen érzés. Már nem gondolkozok! Szorosan magamhoz ölelem Sasukét. Kis idő múlva érzem, hogy a kezei a derekamra fonódnak.
-Szeretlek!-motyogom és csak miután kimondtam akkor döbbentem rá mit is jelent valójában ez a szó.
Elhúzódok tőle.
-Nem úgy értettem... Mármint!-kezdek bele a magyarázkodásba és ő értetlenül mered rám. Teljesen belevörösödök. Nagyon idegesít ez a semmitmondó értetlen arc!
-Mi az?-nézek rá dühösen.
-Mit mondtál az előbb? Olyan halkan mondtad, hogy nem hallottam.-mélyen a szemembe néz.
-Semmi fontosat! Inkább aludjunk!-lefekszek és magamra rántom a takarómat. Teljesen a felemig. Hallom, hogy Sasuke is lefekszik.
-Én is szeretlek!-hallok valami motyogást, de nem igazán értem. Lehúzom a fejemről a takarót.
-Bocsi nem hallotam a takaró miatt... Mit mondtál?-nézek rá kiváncsian.
-Semmit! Nem fontos!-ráza meg a fejét és szomorúan rám mosolyog. Nem igazán értem csak bólintok és elfordulok a másik oldalra.

Weboldal készítés ingyen