5.fejezet

Az Uchiha kezei túl sok helyre elérnek keze kicsit lejebb csúszik a derekamról. Dühit a gondolat, hogy talán még azt se bánám ha megcsókolna.
-Hagyj engem békén!-félrelököm az utamból és elsétálok. A szívem a torkomban dobog. Újra elindulunk és én próbálok minél messzebb elhelyeszkedni Sasukétól, de valahogy mindig a sarkamba van.  Feszt úgy rendezi, hogy melém kerüljön.
-Nektek meg mi a bajotok?-néz kérdőn gúnyos barna szemeivel Hanabi.
Semmi!-vágom rá hirtelen. A nap hátralévő része így telt. Eljött az este.
-Akkor Hanabi és Sakura meg Sai és Én egy sátorban alszunk Sasukéjé pedig az egy személyes sátor. -adja ki a parancsokat Naruto.
-Várj csak!-orditom dühösen.-Én nem alszok egy sátorba ezzel!-mutatok Hanabi felé felháborodva.
-Látom te és a nyelvtan nem vagytok jó viszonyba!-néz rám szúros tekintettel Hanabi. Nem esek túlzásba ha most azt mondom, hogy legszívesebben lefejelném.
-Jobb ha befogod!-vicsorgok rá dühösen.-Vagy teszek róla, hogy befogd!-veszek elő egy kunait.
-Most meg kéne ilyednem?-néz gúnyos félmosollyal és haját félre söpri.
-Jól van lányok! Nyugi! Megoldjuk valahogy!-próbál békét teremteni Sai.
-Akkor én alszok Naruto-kunnal!-nyujtja fel a kezét a barna cicababa és nyávogó hangon felsikolt. Naruto arcán perverz félmosoly jelenik meg.  Ki tudja mire gondolhat?! Végülis ő is csak fiú! Kirűz a hideg. Megrázom a fejemet, hogy ezt az egészet kiverjem belőle.
-Nem!-mondom határozottan.
-Miért?-kérdezi barna bociszemeivel Hanabi.
-Mert azonnal rámásznál Narutora!-förmedek rá.
-És az miért baj?-kérdezi Naruto és kisgyerekes fény villan a szemében. Elönt a méreg.
-Mert te barom!-jó erősen megütöm Narutot.-Felölem a küldetés után azt csináltok amit akartok, de addig nem!-orditom és mérgemben meg titkos elkeseredetségemben elindulok sétálni. Lefekszem  egy nagy tisztáson és a csillagokat bámulom. Rengeteg csillag van ezen az éjelen. Lepereg előttem az egész nap. Egy nap alatt mi minden megváltozott az életemben! Visszajött Sasuke. Megöleltem Narutot. Majdnem csókolóztam Sasukéval. Olyan ez az egész mint egy álom. Félek, hogy bármelyék percben felébredhetek. Lecsukom a szememe és újra lejátszom a nap fontosabb eseményeit.
-Sakura!-hallok egy fiú hangot mellettem és összerezenek.
-Igen?-felnyitom a szemem és Sait pillantom meg ahogy engem figyel. Eddig észre se vettem. Felülök.
-Úgy beszéltük meg, hogy Hanabi alszik az egy személyes sátorba te pedig Sasukéval alszol.-mondja Sai halál nyugodtsággal.
-Mi van? Sasukéval fogok aludni?-gondolom kétségbeesetten és elpirulok.

Weboldal készítés ingyen