6.fejezet

-Sakura jól vagy?-néz rám kérdőn Sai. Próbálom leküzdeni a dühömet.
-Igen!-préselem ki fogaim között idegese. Felpattanok a földről és visszaindulok a táborunk felé. Ahogy visszaérek meghallom Hanabi gőgös nevetését. Kiráz a hideg. Felkapom törölközőmet és elindulok a közeli folyóhoz fürödni. Leveszem ruháimat és beereszkedek a kisé hideg vízbe. Kell egy kis idő, hogy hozzászokjak.
-Jaj, de idegesít ez a liba!-motyogom ökölbe szorítva a kezemet.
-Mert elveszi tőled Narutot?-kérdezi egy hűvös hang. Felnézek egy fára és Sasukét pillantom meg perverz mosollyával. Elönt a méreg. Amúgy is ideges voltam a barna liba miatt, de még az Uchiha is rátesz egy lapáttal. Ez már túl sok! Felkapom magamra a törölközőt és dühösen a fiú felé ütök, de elhajol. Az ütésemtől kettétörik a fa. Sasuke pedig elmenekül a tábor felé. Felöltözök és én is visszaindulok. Ahogy újra meglátom Sasukét nem birom tűrtőztetni magam.
-Perverz állat!-ordítom és minden erőmet összszedve hatalmas erővel arcon csapom. Mindenki meglepetten nézi a kis perpatvart.
-Jaj Sakura de erőszakos vagy!-hüledezik Hanabi.
-Te is kaphatsz egyet!-nézek rá szikrázó szemekkel. Leülök a tűz mellé kicsit lenyugodni és eszek egy pár falatot.
-Mi történt?-kérdezi Naruto Sasukétől aki már egy kicsit magához tért és a tűz mellett ül.
-Hát...-kezdene bele.
-Pofa be!-nézek rá dühösen.
-Jól van!-mondja Sasuke mosolyogva. Ez a mosoly kicsit fura. Nem is tudom, hogyan írjam le. Amolyan perverz, de mégis kedves és szívdöglesztő mosoly. Belepirulok. Elkapom a tekintetem.
-Menjetek lefeküdni majd én örködök!-motyogja Naruto és feláll a tűztől. Kicsit csalódottnak tűnik. Végül Naruto kivételével mindenki bevonult a sátrába. Mi is. Sasuke a fejét támasztava figyeli ahogy fekszek és ettől nem tudok elaludni.
-Abba hagynád ezt?-sutogom kisé idegesen.
-Mit?-kérdezi gúnyos félmosollyal.
-A nézést!-motyogom kicsit belepirulva.
-Hmm...-bájosan elmosolyodik és hátára fordulva elkezdi bámulni a sátor tetejét. Lehunyom a szememet remélve, hogy mostmár tudok aludni, de tévedtem.
-Mióta vagy szerelmes Narutoba?-hidegzuhanyként ér ez a kérdés. Teljesen elpirulok és a takarót felhúzom a fejemig. Ő ott terem és lehúza a takarót az arcomról. Immár semmi se véd. Fekete csillogó szemeivel mindent észrevesz.
-Hát....-kezdek bele-Mikor visszajöttél összevesztem Narutoval. Azóta furcsa érzéseim vannak.-suttogom kipirultan. Sasuke egy tincset félresöpör az arcomból.
-De a te viselkedésedet se értem....-motyogom alig halhatóan.
-Mit nem értesz?-kérdezi vissza ugyan olyan hankan. Pillanatnyi csend állt be a sátrunkba így meghallhatuk a kint tartózkodók hangját.
-Ohh Naruto-kun!-nyávog Hanabi.
-Hanabi menj vissza a sátradba!-mondja határozott hangon Naruto.
-De nem tudok elaludni csak ha te is ott vagy!-kuncog kisgyerekesen.
-Hanabi eresz el és menj vissza a sátradba!-mondja újra Naruto, de a hangja már nem cseng olyan határozottan.
-Szeretlek!-sutogja Hanabi. Már nem birom tovább. Felhúzom a sátor cibzárát, hogy Hanabit leordítsam. De a látványtól megsemmisülök. Naruto közelebb húza magához a lányt és megcsókolja. Hanabi a nyakába kapaszkodik és vissza csókol. Üveges szemmel figyelem a jelenetet. Szívem darabokra törött és úgy érzem soha nem fog elmúlni ez a hatalmas fájdalom.

Weblap készítés ingyen