3.fejezet-Ha minden kötél szakad
Egy hó fehér szoba melyben csak egy monoton halk pityegés hallatszik. A szobácskában egy ágy található körülvéve különböző gépekkel. Az ágyon egy fiú fekszik. Fején, lábain és jobb kezén vastag kötéssel. Különböző vezetékek futnak végig a testén. A fiú arca szinte felismerhetetlen a sebektől. Az ágy mellett két szék áll. A székekben egy lány és egy nő ül. Nagy a hasonlóság kettejük között szóval valószínűleg anya és lánya. Szomorú tekintettel figyelik az ágyban fekvő fiút. Míg be nem jön a szobába egy fehér köpenyes férfi. Mindketten felkapják tekintetüket.
-Milyen állapotban van a fiam Doktor úr? -szalad oda a fehér köpenyes férfihoz a nő.
-Sajnos semmi jó hírrel nem szolgálhatok.-mondja halkan az orvos.
-Meg fog halni az öcsém?!-ordítja a lány és kövér könnycseppek gurulnak végig az arcán.-Ez mind az én hibám...-motyogja halkan és visszaesik a székre majd az arcát a kezébe temeti.
-Dehogy is Drágám!-mondja a nő és odaszalad a lányához.
-Nyugodjon meg Nashi kisasszony! Ez csak azoknak a felelőtlen fiataloknak köszönhető!-mondja kissé ingerülten a doktor.
-Kérem Doktor úr megtudhatnánk mi a diagnózis?
-Jaj elnézést! Szóval a fiának súlyos agyvérzése volt. Mindkét lába eltört. A jobb kezén pedig nyílt törést szenvedett!-mondja halkan és hivatalos hanghordozásba.
-Rendbe fog jönni?-kérdezi kétségbeesetten Nanami.
Az orvos először nem válaszol semmit aztán halkan megszólal.
-Az agyvérzésből talán teljesen soha nem tud majd felépülni. Gyakori emlékezetvesztések, amnéziák fordulhatnak elő Koyanál. Sűrűn ingerültség és agresszió. A lábai miatt lehet örökre tolószékbe kell majd ülnie és a jobb csak korlátozottan használhatja.
-Úr Isten!-sikítja fel a nő.-A fiam!-sírva fakad.
-Kérem Saya nyugodjon meg! Sajnálom! Most jobb lesz ha hazamennek. A rendőrök keresik a tetteseket.-mondja nyugtatóan az orvos.
Kicsapódik a garázs ajtaja és Kai sétál be rajta.
-Beálltam a kocsival a garázsba.-mondja ingerülten.
-Szuper!-válaszolja erre kicsit nyugodtabban Akatsuki.
-Mit csináljunk?-kérdezi halkabban és Mayára pillant.
A lány nem kel fel a nagy hangzavarra.
-Ha elintéztük volna a lányt is most nem lennénk olyan nagy bajban!-motyogja válaszképp és ő is az ölébe fekvő lányt fixírozza.
-Hát de nem öltük meg! És egyébként se ezt kérdeztem hanem, hogy most mi a francot csináljunk?!-csattan fel Kai ezzel Mayat is felébresztve.
-Ne ordibálj velem!-válaszolja dühösen Akatsuki.
-Nem te vagy a főnök! Lehet, hogy idősebb vagy nálam, de annál hülyébb!-Kai szemei szikrákat szórnak.
-Fogd be!-áll fel ingerülten a kanapéról és nagyot lök Kain.
-Én csak az igazat mondom!-vicsorgatja a fogát.
Akatsuki nem válaszol semmit csak ökölbe szorítja a kezét és arcon üti Kait. Kai is emelné a kezét, de Maya közéjük áll.
-Elég!-sikítja és könnycseppek gördülnek le az arcán.
Hangos dörömbölés szakítja félbe a veszekedést.
-Rendőrség! Nyissák ki!-szól be a házba egy öblös férfi hang és továbbra is ököllel üti a bejárati ajtót.
A nap sugarai erősen sütnek a földre. Minden beborít a vakító fény. Az utcán sétáló emberek nagy része lengén öltözött fel. Egy alak nagyon kirí a többiek közül. Az árnyékba sétál és minden fekete rajta. A cipője,a farmerja. Ami még fura rajta az a szinte földet érő csuklyás kabát. A kapucni bele van húzva az arcába így piros rúzzsal kihúzott száján kívül nem lehet mást látni.
Nagy léptekkel szeli át az utcát. Majd befordul egy sötét sikátorba ahova már a nap boldog és szeretetteljes sugarai nem érnek el. További 3 csuklyás ember várja őt.
-Ma éjjel elmegyünk Manashi Koyaért!-nyitja ki formás ajkát és üdvrivalgás fogadja a hírt. Szája gonosz mosolyra húzódik.
Hírek
Hát... Hossz szünet után végre van időm és erőm folytatni mindent. Lehet, hogy a vége egy kicsit zavaros lett, de azért remélem megértitek. :) Jó szórakozást! ^^ Írjatok komikat! :]
Egységesen a 13-as bérgyilkos című ficemet szavaztátok meg a hónap fanficének. (Na jó talán nem egységesen, de nagy fölénnyel ez győzött! :D) Megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.
Ez még a múlt heti... Ezen a héten ha minden jól megy még jön kettő! ^^ Jó szórakozást! Ez amolyan töltelék fejezet, mert ilyen nagyobb eszményű dogokhoz nem volt erőm! XD Tesin futattak minket és egy órán át győzködtem magam, hogy egyálltalán leüljek írni. Szerintem annyira nem is lett jó...
Nézzétek meg.