2.fejezet-Első találkozás

Lágyan és melegen süt a reggeli nap. A nyár fülledt melege mindenhol érezhető már így kora reggel is. A nap épp, hogy elért egy szobácskát. Nem túl nagy, de annál otthonosabb. Világos zöld falai hűvös környezetet adtak, de mégis Világossá tették a szobát. Egy íróasztal áll az ablak alatt. Rajta egy nem túl korszerű számítógép és egypár könyv. Az asztal mellett egy szekrény található. A szoba másik falánál pedig minden tinédzser reggeli legjobb barátja az ágy. Fura mód nem fekszik benne senki pedig alig lehet 6 óra. A konyhából finom illatok szállingóznak ki. A kis szobácska ajtaja mellett lévő ajtó kinyílik és egy 12 éves fiú botorkál ki ásítva. Lassan lement a nappaliba vezető lépcsőn onnan pedig a konyhába. Ahogy belépett a konyhába megcsapta a frissen sült szalonna és tükörtojás illata.
-Jó reggelt!-mondja álmosan és lehuppan egy székre.
-Jó reggelt Koya!Felébresztettelek?-kérdezi kedvesen a lány. Közben leveszi a tűzhelyről a sercegő szalonnával teli serpenyőt a tűzhelyről. Gyors, de mégis lágy mozdulattal levesz egy tányért a szekrényből és beleönti a serpenyő tartalmát. Lerakja az asztalra és már indul is a másik serpenyőért amelyben már készen csillog a tükörtojás.
-Áhh dehogy!-ásít nagyot Koya.-Már amúgy is felkeltem volna, hogy beszéljek anyával. Hol van?-kérdezi és kutatón körülnéz.
-Már elment dolgozni.-mondja és közbe a másik serpenyő tartalmát elosztja kétfelé és két tányéra teszi. Majd a kenyeret is egy külön tányéra rakja. Az egyik tányért Koya elé a másikat maga elé rakja a harmadikat pedig középre. Ezenkívül hoz még két kést és két villát. Ezeket is elosztja és leül enni. Levesz a tányérról három szalonnát és egy karéj kenyeret. Ezt a fiú csendben figyeli és nem eszik csak néz, hogy falatozik nővére.
-Mi a baj? Nem eszel?-kérdezi az első falat után.
-Miért nem szóltál,hogy anya elment? Tudtad, hogy beszélni akarok vele!-mondja vádlón.
-Nem akartalak felébreszteni.-feleli nyugodtan a lány és már a második falatot rágja.
-Nanami olyan szemét vagy! Megbeszéltük, hogy felkeltesz!-ordítja mérgesen Koya és akkora sunggal állt fel, hogy a szék felborul alatta. Ezután dörgő léptekkel felszalad a lépcsőn és nagy erővel becsapja maga mögött az ajtót.
-Ennek meg mi baja?-motyogja maga elé Nanami majd bekapja a harmadik falatot is.

Egy piros porse száguld az országúton hatalmas sebességgel. Az autóban ülők haját erősen cibálja a szembe szél. A kocsi egyre gyorsabban hajt.
-Akatuski biztos jó ötlet ilyen gyorsan menni?-kérdezi az anyósülésen ülő 16 év körüli lány ijedt hangon.
-Jaj Maya ne aggódj már annyit!-mondja nevetve az Akatsukinak szólított 18 éves fiú erős kezével magabiztosan fogja a kormányt.
-Kai biztos, hogy jól érezted erre vannak a 13-as vezető gyerekei?-kérdezi Maya most hátra fordulva a mögötte ülő barnás szőke, zöld szemű 16 évesnek tűnő fiútól.
-Több mint valószínű!-mondja komoran Kai.
-Jaj haver ne legyél már ilyen savanyú! Végre kaptunk egy normális kaliberű küldetést.-vigyorog a vezető fiú.
-De gyerekeket kell megölnünk...-mondja alig hallhatóan.
Igen, de ha nem ölnénk meg őket korlátoznák a fejlődésünket. Irányítanának minket!-heveskedik Akatsuki.
-Tudjátok akárhányszor gondolom át arra a következtetésre jutok, hogy Naomi-sama ugyan azt csinálja velünk mint 16 éve a vezető 13-as csak ő egyedül van. Mindenki tiszteli őt mert az ő vezetésével döntöttük meg a vezető 13-as hatalmát, de ő most átveszi a hatalmat. Hogy a szavaiddal éljek irányít minket!
-Miről beszélsz?-kérdezi mérgesen Akatsuki és hátrafordul amelytől hirtelen elveszti a kocsi irányítását. Az autó átmegy a szembe sávba és majdnem neki ütközik egy szembejövő kamionnak, de szerencsére Maya félrerántja a kormányt.
-Ha nem tudsz vezetni maradj a babakocsinál! Taknyos kölyök!-orditja mérgesen a kamion sofőr.
-Te csak a vezetésre koncentrálj!-néz mérgesen Maya Akatsukra.
-Igenis! Kapitány!-neveti el magát Akatsuki és újra az út felé fordítja a tekintetét.
-Haver megárt a sok gondolkodás!-motyogja Akatsuki.
-Szóval miért is mondtad azt amit mondtál?-néz Kai szemébe Maya.
-Hát...-bizonytalanodik el egy pillanatra, de utána belelendülve érvel.-Mindenki lesi Naomi-sama kívánságát. Azt csináljuk ami ő mond.
-Ez igaz, de ez csak a hálánk jele és ezt ő is nagyon jól tudja! Nyílvánvaló, hogy Naomi-sama nem akar hatalomra törni.-mondja okoskodva Maya.
-Talán igazad lehet!-feleli erre alig hallhatóan Kai.-Nem akar hatalomra törni mert már hatalmon van. A sok buta démon nem is sejti!-gondolja mérgesen, de aztán azonnal elszégyelli magát, hogy a saját fajtájára használta a buta jelzőt. Eközben a kocsiból megpillanthatják Nobeko város első házikóját. Itt az autó vezetője lelassít. A kocsi lágyan suhan a város utcáin. Néhányan megbámulják a vérvörös porsét. Viszont az autóban ülők egy cseppfigyelmet se fordítanak a bámészkodókra. Mindhárman el vannak foglalva saját gondolataikkal. Csak mikor a kertvárosba érnek akkor kapják fel mindannyian a fejüket és az előttük lévő testvérpárt figyelik akik épp akkor lépnek le a járdáról. Akatsuki még a kocsit is megállítja. Elől halad egy 12 év körüli fiú barnás térdaláig érő vászon gatyába és úgyszintén barnás pólóba. Szőkés haja egész hosszúra van hagyva, kék szeme dühösen réved a messzeségbe. Mögötte lohol egy lány. Nagy a hasonlóság köztük úgyhogy valószínűleg a nővére. Szőke tincsei lágyan a vállára omolnak, kék szemével kedvesen a fiút nézi közbe pedig beszél. Térd feltettig érő nadrágjából kilátszódnak hófehér lábai és világoskék pólója testére simul kihangsúlyozva melleit, tökéletesen illik a szeméhez.
-Ők azok?-kérdezi alig hallhatóan Akatsuki.
-Igen! A 13-as vezető gyerekei.-válaszolja Kei. Akatsuki rátapos a gázpedálra és egyenesen a fiú felé száguld. Ahogy a porse ütközik a fiúval felcsapódik a motorháztetőre. Azután pedig több métert repül, de olyan sokat, hogy a másik oldalt a járdán ér földet. Koya lába ijesztően kicsavarodik és jobb kezéből megállíthatatlanul folyik a vér. Nanami kitágult pupillával nézi végig az egész jelenetet és fel se fogja mi történt ájultan esik össze.
-Akatsuki menjünk innen!-mondja könnyeivel küszködve Maya.
-De mi lesz a lánnyal?-kérdezi vissza a megszólított személy.
-Akatsuki menjünk már!-erősködik Kai és erre már hallgat. Beletapos a gázba. Maya előkapja telefonját és bejelenti a mentősöknek a gázolást.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezi ingerülten Akatsuki.
-Nem tehetjük ezt velük! Ők is csak emberek!-válaszol Maya könnyes szemmel.
-A francba is te se vagy ember!-ordítja Akatsuki. A piros autóban pattanásig feszülnek az idegek. Még Maya és Akatuski veszekednek a hátsó ülésen ülő Kainak egy kép lebeg a szeme előtt, és az nem más mint a halál sápadt Nanami ijedt arca. Maya már nem bírja tovább és csendesen szipogva sírdogál. A kocsi megáll egy kis sötétkék házikó előtt. Mindhárman bemennek a házba. Majd megbeszélést tartanak. Maya továbbra se tudja abbahagyni a sírást. Akatsuki átkarolja és gyengéden magához öleli.
-Nem lesz semmi baj!-suttogja a lány fülébe és továbbra is átkarolja.
-Mit csináljunk? A porsét biztos keresni fogják. El kell tüntetnünk!-mondja Kei és idegesen járkál fel-alá.
-Egyenlőre állj be a garázsba és majd ha Maya jobban lesz valami kis ráolvasással megváltoztatja a kocsi külsejét.-Kai bólint és már indul az autóhoz. Akatsuki pedig elkezdi szórakozottan simogatni Maya fejét a lány pedig közben elalszik.

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

Weblap készítés ingyen