1.fejezet-A megbízás

A nap már jó ideje lemehetett. Olyan éjfél körül lehet az idő. A várostáblát elhagyva egy fiú barangol az út mentén. Alig lehet 16 éves. Fekete farmert,pulóvert és cipőt visel. A haja barnásszőke a szeme pedig zöld. Kivülről egyálltalán nem tűnik érdekesnek se különlegesnek. Csak egy átlagos tizenéves az éjszaka közepén. Egyenletes tempóba halad az út mentén. Az éjszaka se különleges. Egy átlagos hűvös tavaszi este. Kivéve, hogy telihold van. A hold ezüstös fénye beborít mindent, olyan mintha csak nappal lenne. A fiú fáradhatatlanul menetel tovább az út szélén mikor az út mentén megkezdődik egy sűrű és vég nélküli erdő. A fák a lágy éjji szélben hívogatóan integetnek a fiú felé. Itt a fiú is megáll. Kutató tekintettel fürkészi az erdőt. Talán megtorpant az ilyesztő és sűrű lombozatű fáktól vagy csak elfáradt. Kis tétovázás után a fiú elindul az erdő felé. Most látszik csak, hogy a fák milyen sötétek és komorak. A ragyogó hold fény nem tud áthatolni a sűrű lombozaton így ijesztő sötétség borít mindent. Még talán egy felnőt se mert volna bemerészkedni egy ilyen hrrorfilmbe illő környezetbe nem, hogy egy tinédzer! De a fiú higgatan besétál az erdőbe és még a járásának tempója sem változik meg a félelemtől. Sőt! Egyálltalán nem látszik rajta zaklatotság. Nyugodtan halad pár percig mikor valami zaj halatszódik mögöte. Megtorpan. Aztán magabiztosan hátra fordul.
-Örülök, hogy újra találkozunk Rose!-mondja nyugodt hangon és mosolyog. A háta mögött egy áll. Hosszú szőke haja libeg a szélben. Kék szemei pedig a fiú tekintetébe mélyednek. Hosszú fehér izmos lábaival stabilan áll a földön. Látszik rajta, hogy rendszeresen edz. Az összes körme mély vérvörösre van festve még a lábujjkörme i is. Fekete magas sarkú cipőt visel amelyből kilátszik kecses lábfeje. Emellé testresimulós fekete miniszoknyát és szintén testre simuló piros ujjatlan toppot vett fel. A szélben lágyan libegő szívecskét mintázó kisé lelógó piros fülbevalót és hozzáillő nyakláncot hord. A szája csillogó piros szájfénnyel be van kenve és szép kék szemei erősen ki vannak húzva feketével. A huszas évei elején járhat.
-Én is örülök a viszontlátásnak. Naomi-sama már vár!-lágyan cseng a sötét erdőben a hangja. A fiú bólint és elindulnak még beljebb az erdőbe. Rose kecsesen lépked a sötét éjszakában és még csak pár másodpercre se néz le a lábára. Tiszteletteljesen tartja a fejét. Ellenben a fiú egyfolytában a cipője orrát nézi. Pár perc elrelik így kínos csendben habár a jelenelévők közül senki se kezdeményez beszélgetést. Talán ők így érzik jól magukat. Negyed óra csendes sétálgatás után megérkeznek céljukhoz. Egy kis viskóhoz. Alig lehet két szobás.
-Hölgyeké az elsőbbség.-mondja a fiú és kinyitja Rose előtt az ajtót aki könyeden belibeg a házikóba. A házban mindenütt vastagon áll a por. Az egész ház elhagyatottnak tűnik. Amerre nézett az ember értelmetlen kacatokat látott. Az egyik sarkot egy felfújhatós mentőcsónak faglalja el. A másikat pedig egy gigantikus méretű maci. A szoba többi részét szekrények,szétdobált ruhanemük és kisebb szétszort vagy széttört berendezési tárgyak tarkitják. Olyan mintha betörtek volna. Habár valószínűleg egy lélek se járt ott legálább egy éve. Mindenhol vastagon áll a por. A szoba végéből egy ajtó nyilik. Rose és a fiú átmentek a másik helyiségbe ahol már rendezetteb a környezet. Az ajtóval szemben egy nagy fekete bőrkanapé áll. E mellett pedig egy kis dohányzóasztal. Ezen kivül nincs más a szobában. Rose int a fiúnak, hogy maradjon az ajtóban. A fiú engedelmesen megáll az ájtó előtt. Rose lágyan felemeli jobb kezét a fekete kanapé felé. Ezután elmozdítja a kezét jobbra és a kanapé követi kezének mozgását. Pár pillanat alatt a kanapé már egy másik helyen van és alatta egy csapóajtó látható. Rose felnyitja a csapóajtót és lemegy a sötét alagútba. A fiú tétovázva nézi, de végülis elindul a nő után. Mindketten otthonosan mozognak a sötét alagútba és hamar a végéhez érnek. Egy szobába ahol már világosabb van, de még itt is csak félhomály uralkodik. A szobában csak egy íróasztal áll mely mögött egy középkorú férfi ül. A férfi azonnal észreveszi az érkezőket. Felemeli tekintetét és a két jövevény szemébe kutat. Rose enyhén meghajol.
-Megérkezett Katashi Kai.-mondja alázatosan és kisiet az egyik ajtón amely a szobába nyilt. A fiú letérdel a férfi előtt.
-Jó estét Naomi-sama! Én Katashi Kai vagyok. Miben állhatok szolgálatára?-kérdezi tisztelettudóan Kai és a tekintete a földre szegeződik. A férfi végigsimítja fekete körszakálát és szürkés szemével figyeli Kai minden mozdulatát.
-Lenne számodra egy megbízásom!-mondja mély dörgő hangon.
-Örömmel hallgatom.-feleli tisztelettel a fiú és a tekintetét még mindig a földnek szegezi.
-16 éve mikor te születtél nagy viszályok dúltak a világunkban, de ezt bizonyára te is tudod.-kezdi mondókáját a fekete körszakálas-Apád abban a csatában hunyt el. De szerencsére apád halála nem volt hiábavaló! Az amiért küzdöttünk megvalósult. A démonok szabadok és függetlenek. De még nem lehetünk nyugottak. A vezető 13-as közül 6-an elszöktek a háborúba. Az 1-es,3-as,6-os,9-es,11-es és a 13-as számű vezetők. Őket mind elpusztítottuk. De ezzel még semmit se oldotunk meg. Sajnálatos módon a fülembe jutott, hogy mindegyikőjüknek született gyermeke. Akik valószínüleg örökölték erejüket. Változó, hogy kinek mikor jön elő az ereje, de tudomásunk szerint még egyik gyerek sem vélte felfedezni hatalmas erejét. Azt szeretném tőled kérni, hogy keresd fel őket és még nem ébred fel az erejük pusztítsd el mindegyiket, hogy a jövőbe ne okozanak nekünk problémát. Persze nem akarom egyedül rád zúdítani ezt a nagy feladatot. Ha elvállalod a megbízást veled megy Matshi Maya és Akayashi Akatsuki. Szóval válalod a küldetést?-kérdezi erőteljesen. Kai még lejebb hajtja fejét.
-Óhaja számomra parancs Naomi-sama!-mondja talpnyaló hangon és titkon még ő is elfintorodik.
-Rendben! Most távozhatsz! A kijáratnál várnak társaid.-mondja majd elfordítja tekintetét a fiúról és az asztalán lévő papírokkal kezd foglalatoskodni. A fiú faláll és azon az úton amin jött visszamegy a házikóba. Ahogy kilép a házból az ajtónál egy vele egyidős lány és egy 18 év körüli fiú áll. A lány fekete farmert és zöldes pólót hozzá pedig fekete sportcipőt hord. Vállig érő barnás haját fúja az erős szél. Barna szemét Kain tartja. A fiú úgyszintén fekete farmert és edzőcipőt visel hozzá pedig sötétkék izompólót mely alól látszanak kigyúrt izmai. Kai szája mosolyra húzódik.
-Végre újra találkozunk Akatsuki!-mondja majd erősen megszorítja a fiú kezét. Az Akatsukinak nevezett fiú hassonló örömmel üdvözli Kait.
-Nem változtál semmit!-mondja nagy mosollyal az arcán és megveregeti Kai vállát.-Még mindig ugyan olyan gyenge vagy!
-Fogd be! Bármikor elvernélek!-mondja a fiú felemelve hangját, de egyálltalán nem mérgesen.

Weblap készítés ingyen