Lucifer?!?

1. fejezet - A találkozás

Gondoltad volna, hogy egy szempillantás alatt megváltozhat az egész eléted? Persze hogy senki. Pedig bárkivel megtörténhet, csak akarnia kell.

Én egy 14 éves lány vagyok. Akane Miagoshi. Mindenki Akinak hív. Legalábbis így hívnának. Nincsenek barátaim, se rokonaim. Mikor 7 éves voltam a szüleim meghaltak, mikor a kórházba siettek, mert megtudták hogy összestem. Az én hibámból életüket vesztették. Egy bátyám is volt. Gondolom. Azt mondták. De ő halva született. A szüleim mindig is magányosak voltak. Az ő családtagjukból se maradt senki. Így most egyedül élek egy kis házban. Nem valami nagy szám, de nekem megfelel. Barátaim meg ebből kifolyólag nincsenek. Régen voltak, de a sok lógás miatt ott hagytak.

Most is épp a tetőn ücsörgök. Minek járjak be órára, ha semmi értelme? Igazából nem is értem minek jövök ide mindig. Talán megnyugtató, és tudok hol várni, hogy az óráknak vége legyen. Igaz azt mondtam nincsenek barátim, de egy mégis akad. Ő nem utasít vissza, elfogad olyannak amilyen vagyok. Keiko-nak hívják.

Ha jól hallom, most ért véget a tanítás.

- Na, akkor én megyek is - álltam fel

- Akane!!! - ront fel a tetőre Makoto. Igen, mindig ez van. Ő az osztálytitkár. Állandóan engem üldöz, hogy mennek órákra. Na azt lesheti... - Akane! Hányszor mondjam még! Irány az órákra, mert nagy bajban leszel. Mit fognak mondani a szüleid ha ezt megtudják?! - jah igen. Rajtam és Keiko-n kívül nem tudják mi van otthon. Meg persze az igazgató, de a tánarok sem. Ilyenkor egy kicsit szíven üt, hogy felhozzák, de már megszoktam. - Hogy veled csak a baj van! Most azonnal jösz, vagy nagyon megbánod! - fenyegetőzöt

- Megyek, megyek!Úgy is oda készültem! - mondom én. De most tényleg oda készültem :)

Míg az osztályba értünk, Makoto csak oktatott. Mintha nagyon érdekelne...

- Akane! - ugrott a nyakamba Keiko. Nem valami észlény, az biztos! - Már azt hittem nem is fogsz ma eljönni. Kezdtem megijedni, hogy egyedül kell hazamennem - szomorodott el

- De itt vagyok, vagy nem?- néztem rá valami nagy unalommal

Mivel vége a 6. órának, így mehetünk haza. Nekem jó, mert nincs otthon senki. Mondhatnám, hogy magányos vagyk, de mégsem.

Sokszor átmegyek Keiko-hoz. Neki nagyon kedves szülei vannak. Velem ellentétben nagycsaládosok. 4-en vannak testvérek. Keiko a 3. csökkenőben. A legkisseb a húga, Misa. Van két bátyja Sasuke, és Souske. Ők ikrek. Sasu tipikus lázadó, az Sou pedig egy minta diák. Ugyan úgy éznek ki, de két külön alak.

Ma is Keiko-hoz indulok, de valami furcsa érzés miatt rosszullétre hivatkozva inkább hazaindulok. Ez eléggé hihető, mert 14 éves lány vagyok. Miközben az utcákat járom, el gondolkodok rajta, minek is élek még? Ebben a városban nem nagy dolog ha valaki öngyilkos. Mostanság az iskolában is egyre többen tűnnek el. De mégsem. Én erre nem vagyok képes. Többször is próbáltam, de nem. Nagy gondolkodásomban megszólal a telefonom. Hát igen. Jó kis pénz maradt rám, de titkolom ;)

- Hallo! Itt Akane! - szóltam bele unalmasan

- Menj este 10-re a legmagasabb épület tetejére.  A tetőn várni foglak... - és megszakad a vonal

- Hát ez remek! Valaki szórakozik. ~ De mégis ~

Nem bírok magammal, felhívom Keiko-t hogy hol van a legmagasabb épület a városban. Persze azt nem mondtam el hogy miért. Furcsán is hangzana... Gyorsan hazamentem, és lefeküdtem aludni. Legalábbis próbáltam, de nem ment. Éreztem, hogy valami törénni fog. Inkább bekapcsoltam a laptopom, és játszottam. 8 körül elmentem fürdeni, majd felvettem a szokásos rózsaszín piros ruhámat. Pedig sötétet akartam venni :( Sikeresen el is készültem 3/4 9-re. Volt még pár percem, de inkább elindultam. Még jó, hogy hamar elkészültem, mert a metrot még így is alig értem el. Egy darabig utaztam (szerz.megj.:na jó. utazott. oké. menjünk oda, mikor felér a tetőre) Pontban 10-re a tetőn is voltam.

- Na jó! Ha nem átverés, gyere elő! - kiabáltam, de nem láttam semmit. Kis tető, kis hely. Nem láttam mégse senkit. ~ Remek.  A nagy semmiért jöttem ide?! ~

- Egyálltalán nem. Már vártam rád... A-ka-ne - szótagolta

- Ki vagy? - fordultam hátra, de nem láttam semmit

- Mögötted... - suttogta

- Ijesztegesd a halált! - fordulok meg rúgásban - Utoljára kérdezem! Ki vagy?!

- Milyen ellenséges... De így jobb. Az én nevem Lucifer. A...

Írta:Hanako

Honlapja ahol a további fejezeteket megtekinthetitek: www.hana-vampiretime.gportal.hu

Weblap készítés ingyen